3. Az utolsó út előtt

A torinói találkozóra kezdtem felkészíteni a gépet. Kapott új, gyári gyújtáselosztót, felújítottam egy karburátort, tettem be új gyertyákat, stb. Kisebb kozmetikai kezelést is terveztem, mivel elég sok helyen elindultak már a "rügyek": a szélvédőkeret alján, az ajtók, sárvédőívek  peremein, ezeket kicsiszoltam, ahol kellett, kifoltozgattam lemezdarabokkal, gitteltem, és egyszerű bolti spray-vel lefestettem. A szomszéd egyszer ráejtette a kétágú létrát a hátsó csomagtérfedélre, azt is kiegyengettem és lefestettem. Itt a 2012-es Sokadalmon látható, még csak a szórógittelés van kész rajta.

 Nem mondom, hogy milyen szép lett, de valamivel jobb, mint volt, egészen kis színeltéréssel a javításoknál. A jobb oldali fenéklemez viszont jó nagy falat lett. Az első doblemeztől a motortérig ki kellett cserélni a fenéklemez szélét, a "taposólemezt" és a belső küszöböt.

Elkezdtem hajtani, próbálgattam párszor a határait, a gyorsulást, végsebességet, ha valami gond van, még most jöjjön elő. Aztán elő is jött. A májusi találkozóra indulva a motor megadta magát. Nem ment minden henger, csak csörgött erőtlenül. A találkozóra az Omegával mentünk.
Hazajövet persze keresni kezdtem a hiba okát. Elkezdtem leszerelni a hengerfejet, de az egyik tőcsavar nem mozdult. Próbáltam melegíteni, ütögetni, csavarlazítóval áztatni, de végül mégis beletört. Ennek az egy csavarnak a szára van csak benne a hengerfejben, de nem jön le! Sőt, alig mozdul. Elkezdtem számolni az időt. Ha elviszem valahová megjavíttatni és még el is vállalják, szűk lesz a másfél hónap az indulásig arra, hogy elkészüljön és még ki is lehessen rendesen próbálni. Így hát megvettem a kék autót, ezt meg félretettem felújítani. (Mivel később a kék is ugyanezt a jelenséget produkálta, valószínű, hogy csak a hengerfejtömítés égett át két henger között. De még mindig nem tudom, mert nem tartok ott.)