10. Első csomagtér

Az akkutartóról beszéljenek a képek.

A fedél jobb oldali zsanérjának anyáját nem tudtam sehogy lecsavarni. először azt hittem, elforog a csavar, ezért még egy helyen meghegesztettem. De nem segített rajta. Viszont a sárvédő híján hozzáfértem oldalról a konzol ponthegesztéseinek és lefurkáltam.

Megszakadt a menet, ezért nem jött le az anya.

Ilyenkor precízen el kell távolítani a hibás csavart, újat esztergáltatni és behegeszteni a helyére. Én inkább átfúrtam és belehegesztettem egy darab csavart.

A vízmosótartály "zsebe" mögötti lemezdarab is kirozsdásodott, azt kicseréltem. Néhány nap csiszolgatás, tisztítgatás után ilyen szép fényes lett a csomagtartó belseje. Gyönyörűségesen bonyolult hely, egy sor érthetetlen részlettel!

Örömre még semmi ok. A jobb oldali váznyúlványon ilyen kis belülről induló lyukacskák voltak. Ezt több részletben kivágva kerestem meg a rozsda szélét. Teljesen érthetetlen, hogy pont itt mitől rohadt így el! A külső (dob)lemez rozsdásodása csak felületi, azt némi csiszolással, rozsdamaróval kezeltem.

A csomagtér belseje kifestve alapozóval

.

Körben a peremen volt még némi rozsdavakarási meló - rozsdamaró, drótkorong. És az új csodafegyver: egy 5-ös gyorsacél rúd, aminek a végét derékszögben megköszörülöm és a makacs oxidokat azzal is lehet lazítgatni, még a mélyebb kráterekből is. Baromi gyorsan kopik! Néha azon gondolkodom, hogy lényegesen egyszerűbb lenne minden erősebben rozsdás részt kicserélni, mint vakarászni, de sajnos nem mindenütt lehet. Elöl az orrlemez mögötti peremnek nincs "természetes" lefolyása, a belecsurgó víz menet közben oldalra tud "kilöttyenni" és a menetszél szárítja a maradékot. Álló helyzetben, hm... pangás van. Ennek volt erős nyoma, szerencsére át nem lyukadt a lemez, de néhol az erős korróziót némi felrakó hegesztéssel kellett javítanom.

Itt vannak még a fényszóróakna peremei: a jobb oldalon a felső keretet és a sárvédő peremét részlegesen cseréltem , a bal oldalon csak kis foltokat kellett raknom.

Egyszer beszélgettem valakivel a felújításról és említette, hogy egy 1000MB felújításakor strigulázták és kb. 100 db különböző méretű foltot kellett behegeszteniük. Én is számolgattam kicsit és csak az utolsó pár fejezetben (ajtóoszlop, szélvédőkeret, vízvályú, csomagtér) szereplő területen több, mint 40 lemezdarabot szabtam be, 7 behegesztett csavart pótoltam, kb. ugyanennyi elemet levettem és visszahegesztettem, tucatnyi helyen javítgattam repedést, kisebb lyukakat. És rengeteg idő elment rozsdátlanítással. Itt van példának egy repedés, a bal ajtóoszlopon.

9. Vízvályú

Érdekes jelenségeket találtam a javítás során. Az, hogy a vízvályú alja kilyukadt, nem akkora csoda. De hogy inkább alulról felfelé rozsdásodott a lemez, az már inkább érthetetlen. Alulról található egy merevítő, ami az első felső váznyúlványban folytatódik. Ennek a tetejét a vízvályú adja. Ezt a részt kivágtam, amennyire a hely engedte. A váznyúlványban rengeteg szemét, homok és rozsdatörmelék volt, amit a lehetőségek szerint kiszedtem, kiporszívóztam. Találtam egy fura szőrös izét is, ... hm, szerintem döglött patkány maradéka.

 A merevítő alja is elég rozsdásnak tűnt, de némi kezelés sokat segített rajta. A további itt látható apró lyukak alulról, már az utastérből indultak felfelé. Valószínűleg a két lemez között beszivárgó víz "munkája", amin az utólag alulról sziloplaszttal való tömítési kísérlet csak tovább rontott. Az a rész is cserére szorult.

Sőt, az oldalsó torpedólemez láthatóvá vált része is gyanús lett, kicsit megpiszkálva szétporladt - kívülről befelé ette az idő vasfoga. Nem volt kedvem lebontani kívülről az oldalsó borítást is, ezért csak így javítottam ki.

Ez az oldal végül elkészült.

A javítás hosszú szünet után folytatódott. A bal első sárvédőt is levettem. Az oldalsó merevítő borda belülről átlyukadt, azt cserélni kellett. Alatta az oldalfal egy darabját is cseréltem. Persze közben a vízvályú fenekének foltozgatása is lezajlott.

 

A bal oldalon a fenéklemez még rosszabb állapotban volt, mint a túloldalon. Nagyobb darabot kellet kivágni. Előtte a sebességmérő hajlékony hajtótengelyének (km-óra spirál) tartófülét és egy vezetékrögzítő lemezkét is levettem, hogy ne legyen útban. A csomagtérnyitó huzal vezetőcsövét is kivettem volna, de nem tudtam megolvasztani a rezet, amivel odaforrasztották, így maradt a helyén. A kivágott darab helyett készült egy új, arra ráillesztettem az ablaktörlő motor tartóbakját, próbával ellenőrizve, hogy a helyére kerüljön.

  

A fűtő-szellőző doboz feletti részt már javították, de csak igénytelenül. Itt egy összetett darabot vágtam ki, a csomagtér torpedólemezéből, a vízvályú első falából és fenekéből. Sőt a hátsó falból - a szélvédő alatti lemezből - is cserélni kellett a csatlakozó részt (a képen még nincs kivágva).

Hogy hozzáférjek, a vízvályú első falát és fenékrészét alul szétbontottam, azt a magas peremet, ami sajátos víztömítést is tartalmaz,  levágtam, úgyis ki kellett cserélnem. Az egész lemezt azért nem bontottam ki teljesen, mert azon van az alvázszám, legalább a két vége maradjon gyárilag rögzítve. Viszont amennyire lehetett elhúztam előre, hogy minél több hely legyen.

A csomagtér falának felső része - amint azt a kék kocsiról lekoppintottam - érdekes dudorokat hordoz. Nem tudom, mi a célja ezeknek, talán kívülről tartottak volna valamit, de még inkább belülről adnának helyet valaminek - esetleg valami zsanérnak (?). Mindenesetre most már ismét ott vannak.

A fűtődoboz levegőbevezető nyílását is a kékről másoltam. Oda alap esetben belátni sem könnyű, mérőszalaggal benyúlkálni, méricskélni még nehezebb. Persze maga a fűtődoboz is segített a megfelelő méretek megállapításában. Ráadásul nem is a kocsi sajátja, hanem a Dino-é. Lényegében ugyanaz a kettő, csak a sajátjáról hiányzik a felső lezáró lemezfedél - ez pedig a ferde vízterelő kialakításához kellett. A lyuk felperemezésénél leginkább a lekerekített sarkok kialakítása okozott fejtörést, de végül egyszerűen egy 20-as körüli köracélt (pajszer szárát) használtam kalapácsnak. A kis furatokba behegesztettem négy 6-os csavart. Végül ilyen lett, nem tudom, mennyire hasonlít az eredetire.

A vízvályú első falának aljáról komoly rozsdát kellett levakarnom és helyenként befoltozni az apró lyukakat.

A hiányzó peremrészt három darabból készítettem az egyszerűség kedvéért, aztán behegesztettem a helyére és mielőtt összehegesztettem az első fallal, közéjük a bordába tömítőmasszát tettem. Gyárilag valami szivacsos gumicsík volt, de szerintem az felejtős.

Visszakerültek a helyükre a lemezfülek is.
Érdekes, hogy a spirál tartólemezkéjének egy kis mélyedés van gyárilag kialakítva (ahogy sok más ilyen kis vacaknak), de végül mégsem oda tették. (Ugyanígy van a kéken is.)

Alapozás előtt még sokat vakarásztam a sarkokban megbúvó rozsdát és körülhúztam a peremeknél tömítőpasztával.

Még annyit - ha már látszik -, hogy a műszerfal peremét tartó kis "háromujjú" konzolokból csak kettő volt meg. A másik kettőt pótoltam újakkal.

8. Szélvédőkeret

Szervesen összefügg az ajtóoszloppal és a vízvályúval. Egy időben készültek, amelyik épp kínálta magát, csak tematikailag van szétválasztva. Kezdtem a keret belső oldalsó és a jobb első részeivel. A szellőzőlyuk még alakul és a keret alja is folytatódik befelé később.

Ellenőrzés a "szélvédősablonnal".

Következhetett a merevítő 1,3-as lemezből (azért ilyen csillogós, mert horganyzottat találtam a MÉH telepen ebben a vastagságban). A látszat ellenére bonyolultnak tűnt a formája, ezért két darabból készült.

A külső keret hiányzó részét csak kísérletképpen csináltam egy darabból. Nem bíztam benne, hogy sikerülni fog, mert lefelé mindenütt szélesedik, előre és oldalra ívelt, sőt meg is van csavarva. 

A befenekelést csak átmenetileg csináltam, hogy az íveléskor ne nyomorodjon el a vége. Az íveléshez egy kerekre reszelt végű lécdarabok használtam, nagy kalapáccsal kicsiket ütögetve.

Levágtam a fenéklemezeket és beillesztettem a darabot. Már a sárvédőt is a helyére tettem, hogy azzal is stimmel-e. Most látszott, hogy egész jól sikerült.

A belső merevítőn még igazgatni kellett. A külső keret és ajtóoszlop között még van egy kis lemezdarabka, amit a kék autónak, meg ennek a túlsó oldalának a tanulmányozása után fejtettem meg, hogy mi a szösz lehet. A méretéhez képest elég sokára sikerült kiszabnom, hogy jó legyen. Ehhez az ajtót is feltettem egy párszor, hogy az oszlop végét jól alakítsam ki. Nehogy aztán ne férjen be. Végleg behegesztettem a külső keretet. Olyan, mintha mindig is itt lett volna.

Következett a keret alsó részének kipótlása. Majd ez még össze kell hogy jöjjön az oldalsó résszel.

Amikor a bal első sárvédőt levettem, lebontottam a szélvédőkeret maradék részét is, hogy könnyebben hozzáférjek az alatta lévő részekhez. A bal oszlop merevítőjének csak az alsó végét kellet cserélni.

Helyenként a javítás sajátos módját választottam. A már egyszer javításként odapötyögtetett ép lemezeket a helyükön hagytam, csak végighegesztettem a szélüknél és lefejtettem mögülük a régi maradékát. Csak oda szabtam újat, ahol nem volt más lehetőség.

Elég sokáig kellett igazgatni, mire úgy állt az alsó keretrész, hogy a szélvédő ilyen szép passzentosan bemenjen a helyére

Csak érdekesség: a hegesztési varrat itt elég jól le van köszörülve, csiszolva, - szinte nem is látszik -, de ha kis rozsdamaróval lekenem, az szépen kirajzolja az eltérő anyagot.