9. Vízvályú

Érdekes jelenségeket találtam a javítás során. Az, hogy a vízvályú alja kilyukadt, nem akkora csoda. De hogy inkább alulról felfelé rozsdásodott a lemez, az már inkább érthetetlen. Alulról található egy merevítő, ami az első felső váznyúlványban folytatódik. Ennek a tetejét a vízvályú adja. Ezt a részt kivágtam, amennyire a hely engedte. A váznyúlványban rengeteg szemét, homok és rozsdatörmelék volt, amit a lehetőségek szerint kiszedtem, kiporszívóztam. Találtam egy fura szőrös izét is, ... hm, szerintem döglött patkány maradéka.

 A merevítő alja is elég rozsdásnak tűnt, de némi kezelés sokat segített rajta. A további itt látható apró lyukak alulról, már az utastérből indultak felfelé. Valószínűleg a két lemez között beszivárgó víz "munkája", amin az utólag alulról sziloplaszttal való tömítési kísérlet csak tovább rontott. Az a rész is cserére szorult.

Sőt, az oldalsó torpedólemez láthatóvá vált része is gyanús lett, kicsit megpiszkálva szétporladt - kívülről befelé ette az idő vasfoga. Nem volt kedvem lebontani kívülről az oldalsó borítást is, ezért csak így javítottam ki.

Ez az oldal végül elkészült.

A javítás hosszú szünet után folytatódott. A bal első sárvédőt is levettem. Az oldalsó merevítő borda belülről átlyukadt, azt cserélni kellett. Alatta az oldalfal egy darabját is cseréltem. Persze közben a vízvályú fenekének foltozgatása is lezajlott.

 

A bal oldalon a fenéklemez még rosszabb állapotban volt, mint a túloldalon. Nagyobb darabot kellet kivágni. Előtte a sebességmérő hajlékony hajtótengelyének (km-óra spirál) tartófülét és egy vezetékrögzítő lemezkét is levettem, hogy ne legyen útban. A csomagtérnyitó huzal vezetőcsövét is kivettem volna, de nem tudtam megolvasztani a rezet, amivel odaforrasztották, így maradt a helyén. A kivágott darab helyett készült egy új, arra ráillesztettem az ablaktörlő motor tartóbakját, próbával ellenőrizve, hogy a helyére kerüljön.

  

A fűtő-szellőző doboz feletti részt már javították, de csak igénytelenül. Itt egy összetett darabot vágtam ki, a csomagtér torpedólemezéből, a vízvályú első falából és fenekéből. Sőt a hátsó falból - a szélvédő alatti lemezből - is cserélni kellett a csatlakozó részt (a képen még nincs kivágva).

Hogy hozzáférjek, a vízvályú első falát és fenékrészét alul szétbontottam, azt a magas peremet, ami sajátos víztömítést is tartalmaz,  levágtam, úgyis ki kellett cserélnem. Az egész lemezt azért nem bontottam ki teljesen, mert azon van az alvázszám, legalább a két vége maradjon gyárilag rögzítve. Viszont amennyire lehetett elhúztam előre, hogy minél több hely legyen.

A csomagtér falának felső része - amint azt a kék kocsiról lekoppintottam - érdekes dudorokat hordoz. Nem tudom, mi a célja ezeknek, talán kívülről tartottak volna valamit, de még inkább belülről adnának helyet valaminek - esetleg valami zsanérnak (?). Mindenesetre most már ismét ott vannak.

A fűtődoboz levegőbevezető nyílását is a kékről másoltam. Oda alap esetben belátni sem könnyű, mérőszalaggal benyúlkálni, méricskélni még nehezebb. Persze maga a fűtődoboz is segített a megfelelő méretek megállapításában. Ráadásul nem is a kocsi sajátja, hanem a Dino-é. Lényegében ugyanaz a kettő, csak a sajátjáról hiányzik a felső lezáró lemezfedél - ez pedig a ferde vízterelő kialakításához kellett. A lyuk felperemezésénél leginkább a lekerekített sarkok kialakítása okozott fejtörést, de végül egyszerűen egy 20-as körüli köracélt (pajszer szárát) használtam kalapácsnak. A kis furatokba behegesztettem négy 6-os csavart. Végül ilyen lett, nem tudom, mennyire hasonlít az eredetire.

A vízvályú első falának aljáról komoly rozsdát kellett levakarnom és helyenként befoltozni az apró lyukakat.

A hiányzó peremrészt három darabból készítettem az egyszerűség kedvéért, aztán behegesztettem a helyére és mielőtt összehegesztettem az első fallal, közéjük a bordába tömítőmasszát tettem. Gyárilag valami szivacsos gumicsík volt, de szerintem az felejtős.

Visszakerültek a helyükre a lemezfülek is.
Érdekes, hogy a spirál tartólemezkéjének egy kis mélyedés van gyárilag kialakítva (ahogy sok más ilyen kis vacaknak), de végül mégsem oda tették. (Ugyanígy van a kéken is.)

Alapozás előtt még sokat vakarásztam a sarkokban megbúvó rozsdát és körülhúztam a peremeknél tömítőpasztával.

Még annyit - ha már látszik -, hogy a műszerfal peremét tartó kis "háromujjú" konzolokból csak kettő volt meg. A másik kettőt pótoltam újakkal.

8. Szélvédőkeret

Szervesen összefügg az ajtóoszloppal és a vízvályúval. Egy időben készültek, amelyik épp kínálta magát, csak tematikailag van szétválasztva. Kezdtem a keret belső oldalsó és a jobb első részeivel. A szellőzőlyuk még alakul és a keret alja is folytatódik befelé később.

Ellenőrzés a "szélvédősablonnal".

Következhetett a merevítő 1,3-as lemezből (azért ilyen csillogós, mert horganyzottat találtam a MÉH telepen ebben a vastagságban). A látszat ellenére bonyolultnak tűnt a formája, ezért két darabból készült.

A külső keret hiányzó részét csak kísérletképpen csináltam egy darabból. Nem bíztam benne, hogy sikerülni fog, mert lefelé mindenütt szélesedik, előre és oldalra ívelt, sőt meg is van csavarva. 

A befenekelést csak átmenetileg csináltam, hogy az íveléskor ne nyomorodjon el a vége. Az íveléshez egy kerekre reszelt végű lécdarabok használtam, nagy kalapáccsal kicsiket ütögetve.

Levágtam a fenéklemezeket és beillesztettem a darabot. Már a sárvédőt is a helyére tettem, hogy azzal is stimmel-e. Most látszott, hogy egész jól sikerült.

A belső merevítőn még igazgatni kellett. A külső keret és ajtóoszlop között még van egy kis lemezdarabka, amit a kék autónak, meg ennek a túlsó oldalának a tanulmányozása után fejtettem meg, hogy mi a szösz lehet. A méretéhez képest elég sokára sikerült kiszabnom, hogy jó legyen. Ehhez az ajtót is feltettem egy párszor, hogy az oszlop végét jól alakítsam ki. Nehogy aztán ne férjen be. Végleg behegesztettem a külső keretet. Olyan, mintha mindig is itt lett volna.

Következett a keret alsó részének kipótlása. Majd ez még össze kell hogy jöjjön az oldalsó résszel.

Amikor a bal első sárvédőt levettem, lebontottam a szélvédőkeret maradék részét is, hogy könnyebben hozzáférjek az alatta lévő részekhez. A bal oszlop merevítőjének csak az alsó végét kellet cserélni.

Helyenként a javítás sajátos módját választottam. A már egyszer javításként odapötyögtetett ép lemezeket a helyükön hagytam, csak végighegesztettem a szélüknél és lefejtettem mögülük a régi maradékát. Csak oda szabtam újat, ahol nem volt más lehetőség.

Elég sokáig kellett igazgatni, mire úgy állt az alsó keretrész, hogy a szélvédő ilyen szép passzentosan bemenjen a helyére

Csak érdekesség: a hegesztési varrat itt elég jól le van köszörülve, csiszolva, - szinte nem is látszik -, de ha kis rozsdamaróval lekenem, az szépen kirajzolja az eltérő anyagot.