1. A típusról

FIAT X1/9

A Bertone stúdió munkája a FIAT megbízására, tervezője Marcello Gandini. A gyári projekt száma volt X1/9, és egyedi módon ez maradt a típusjele is.

Előzmények:

Runabout (Autobianchi) 1969 

                               

Shake (Chrysler France) 1970

„Nagytestvér”: Lancia Beta Montecarlo (X1/8-X1/20 projekt) 

Elgondolás: a FIAT 128 Sport Coupe...

...fődarabjainak felhasználásával középmotoros, kétüléses, nyitott sportkocsi:

Műszaki adatok:
1. sorozat (kis lökhárítós)           

Gyártás ideje:                     1972-1978

Motor:                               1290 cm³, 73 LE

Sebességváltó:                    4 fokozatú 

Sebesség:                           170 km/h

Saját tömege:                      835 kg

Össztömege:                       1080 kg

Gyorsulása 0-100 km/h-ra: 13,4 s 

                                           



2. sorozat (nagy lökhárítós)
Gyártás ideje:                     1978-1987
Motor:                                1499 cm³, 85 LE
Sebességváltó:                    5 fokozatú
Sebesség:                           178 km/h
Saját tömege:                      920 kg
Össztömege:                       1120 kg
Gyorsulása: 0-100 km/h-ra: 11,7 s



Összesen kb. 170 000 darab készült, főleg az USA-ba (eleinte ilyen csúnya dupla alumínium lökhárítókkal) és Angliába szállították.

Talán épp az USA piac miatt lett ’78-tól a 2. sorozat nagy alumínium lökhárítóval szerelve és emiatt készültek az utolsó években injektoros, katalizátoros motorral is. 1982-től a FIAT abbahagyta a gyártását, de Bertone saját nevén tovább készítette. Jónéhány versenyautó alapja is lett, pl. Abarth 

...és Dallara változatai jól ismertek.

Fürge, jól vezethető, a középmotor és a lapos építés miatt igen jó súlyelosztású, ezért viszonylag nagy kanyarsebességre képes, semleges viselkedésű autó. Ha kitör, állítólag megfoghatatlan, de szerintem gázzal kiválóan kormányozható extrém helyzetekben is.

Egy kakukktojás

Sok híres autó megálmodója, Tom Tjaarda – akkor épp a Ghia stúdiónál -, alkotott egy prototípust a De Tomaso számára 1600 Spider néven, amit 1971-ben mutattak be. Hogy a két autó között mi az összefüggés a kísérteties hasonlóságon kívül, az rejtély. Mindenesetre a felső képen a háttérben mintha Bertone mester lébecolna autói között. Nyilván átkacsintott néha a szomszéd standra is…

Töréstesztek

A karosszériát az éppen akkor szigorított USA előírások szerint tervezték. Egyes források szerint az európai autók közül a Volvo és ez a típus teljesítette a tesztet, amerikai egy sem. Így aztán enyhítettek a feltételeken. Ettől még ez a kis autó elég merev maradt és így viszonylag nehéz is, bár szerintem ebben nemcsak a karosszéria veszi ki a részét.

Az alábbi képen a német Insider című klubmagazin közreműködésével végzett ütközési teszt "eredménye" látható. Az utascella alig beformálódott.

Ez pedig a Discovery-n futó Mythbusters (magyarul: Állítólag) csapata által végzett idióta teszt, ahol két kamionnal próbálták összelapítani. Nem sikerült pontosan a két monstrum közé passzírozni, de jócskán összetörték. Persze a teherautókból sem maradt sok használható elem.

Különleges sorozatok

Az X1/9 az első között található, mint olyan típus, amelynél sok különleges, esetenként számozott példányokból álló sorozatot dobtak piacra. Ezek csupán a megjelenésükben különböztek a szériagyártmányoktól: a szín, a kárpitozás, a felnik és egyéb kiegészítők tértek el.

A teljesség igénye nélkül néhány példa ezek közül.

Corsa

1975. hátsó "szárny", szélesítések, színre fújt tető, feliratok, magnéziumkerék, stb.

Serie Speciale

1976. háromféle metálszín, ezzel harmonizáló, különleges üléskárpit, "létraminta" körben a karosszérián, ködfényszóró, stb. (Itt - mellesleg - az állítólagos tulajjal, Niki Laudával)

Lido

1977. számozott, metálfekete (volt előtte ilyen szín?), krómozott lökhárító és krómszínű matricacsík oldalt, stb.

Bertone IN, VS

1982-től, különféle kétszínű metálfényezés, feliratok, valódi bőrkárpitozás, stb.

Korabeli vélemények a kocsiról

Ha már feltűnt egy F-1 versenyző, közülük többen is kapcsolatba kerültek az autóval, civilben vagy versenyen. Emerson Fittipaldi nyilatkozta egy próba után:

"Pokoli egy autó. Nem túlzok, az X1/9 úgy megy, ahogy csak egy Forma 1-es. Nem sok autót teszteltem, aminek ilyen jó és "igazi" úttartása van,  mint ennek és amivel ilyen pontosan lehet a pályáját rajzolni még nagy sebességnél is."

Clay Regazzoni egy Abarth változattal indult a 74-es Giro D'Italián.

Hogy mennyire szerették a tulajdonosai, itt egy cikk egy másik blogból:
http://thetrad.blogspot.hu/2012/07/a-horny-woman-in-baptist-church-choir.html

Hevenyészett fordításban:

"Egy pajkos nő egy baptista templom kórusából"

Johnny Walters elvitte a 68-as Dodge Charger-emet …, nekiadtam az autómat, hogy azzal járjon ebédelni a McDonalds-ba.

Miközben egy másikat kerestem, egy Porsche 356 C-t találtam 5,000 $-ért. …isten a megmondhatója, melyik golyó kerül el. Szerencsére az Ft Bragg Credit Union megtagadta bármilyen 8 évnél öregebb cucc finanszírozását. Kaptam egy tippet egy bajtárstól, hogy az egyik civil melós árul egy 1977-es Fiat X1/9-et. Ez az a golyó, ami nem hibázott el.

A hitelszövetkezet boldogan pénzelte az autót annyi hónapra, amennyire bezupáltam a seregbe. Rögtön óriási lépéseket tettem a kocsi teljesítményének javítására. Kakaószín szőnyegek, egy tükröző X1/9 feliratú sáv a szélvédő tetején és egy Fiat sebességváltó gomb. Egy őrült olasz szerelőt találtam, aki dolgozott a Ferrarinál Olaszországban. Ő és én nagyon közel kerültünk egymáshoz.

A műszerfalba tettem egy Pioneer rádiómagnót de nem volt elég hely, hogy beszereljem a 6"x9" Jensen háromutasokat, így csak begyömöszöltem őket az ülések mögé. Ultravox, Fleetwood Mac, Kool & the Gang, Boston, The Bee Gees, Rod Stewart és KC & The Sunshine Band kazetták voltak dugdosva a piros műselyem belsejű piros műbőr aktatáskába, amit az utasülés mögötti pótkerékbe gyömöszöltem.

Ezt a kocsit nem mondhatnád népszerű autónak a csajok körében. Főleg nem Fayettville-ben, ahol Camarók és Trans Am-ek uralták a terepet. Mindig észrevették, de szinte soha sem tetszett nekik. Öt percbe sem telt és visszautaztam az időben az Ft Bragg-től az 1860-as évekbe. Többször komolyan megfenyegettek. Pedig én fehér vagyok.

A legnagyobb aggodalmam volt, hogy az autó elromlik. És megtette. Sokszor. Akárhányszor elhoztam a műhelyből, megesküdtem, hogy ráteszek egy ELADÓ táblát. És minden alkalommal, ahogy vezettem haza, megint totál belezúgtam. Nem volt gyors, de olyan kezes, mint egy pajkos nő egy baptista templom kórusából. Magabiztos, határozott, hangos és szűk.

A hadsereg után visszamentem a főiskolára. Nem tudom pontosan, hogy az őrült olasz szerelő vagy a kincstári jövedelmem okozta, de hamarosan túl sokba került, hogy megtartsam. Senki nem akart dolgozni egy középmotoros autón, és ha mégis, akkor aranyáron.

A magnódecket ellopták. A fagyálló szivárgott a kakaószőnyegekre. Az olasz nyelvet a biztosítékdobozról tanultam. Végül megjelent a Floridai partvidéki rák jele: a rozsda. Mindenhol. És éppen főiskola alatt. Eladtam 500 dollárért egy kubai szerelőnek és 99 dollárt költöttem egy-egy utazásra a newarki népexpresszen.

Persze nagyon letört a dolog. Néhány fickó azt gondolta, hogy fodrász vagyok, mert ilyennel járok. De, tudod mit? Azt kívánom, bárcsak fodrásznak tanultam volna. Tudod, hogy mennyit kaszál egy női fodrász New Yorkban?"

http://classicmotorsports.net/articles/more-cars-you-must-drive/:

(Még több autó, amit vezetned kell)

Van valami a középmotoros egzotikus olaszban: a funky lábhelyzet találkozása egy csodálatos motorhanggal és borotvaéles irányítással.
Szakértői vélemény David Wallenstől: "Egy műszerfal, amit egy Momo kormány ural, körülvéve szexi Bertone lemezekkel. Ki mondta, hogy csak a Ferrari és a Lamborghini képes ezt az élményt nyújtani? A Fiat X1 / 9 beváltja az ígéreteket és csupán bagóért."

Vagy említhetném a 2015-i nürburgringi találkozót, ahol megtudtuk, hogy a német klub egyik hölgy tagja kétszer is vett magának újonnan ilyen autót és az utóbbi még mindig megvan.