4. Az új élet kezdete

Előkészületek

Amint már írtam, a motort(-váltót) kivettem belőle, amikor bekrepált és megpróbáltam szétszedni - sikertelenül. Aztán a nyáron folytattam a szétszerelést. Amikor már teljesen kibeleztem, lepucoltam róla festéket. Sajna a régi jó békebeli Kromofágot már nem lehet kapni, csak "kínai" utánzatokat. Kipróbáltam két fajtát, az egyik még viszonylag tűrhetően működik is. Sűrű - hát, hogy is mondjam -, az ondóra emlékeztető állagú, nem folyik le a felületről, cserébe viszont jó vastagon is kell kenni, hogy hasson. Többnyire felpuhítja a festéket, amit aztán spaklival le lehet túrni. Ahol ez nem működött, ott jöhetett a jó öreg gázégő, azzal az alapozóig le lehetett pörkölni mindent. Az gyári szürke alapozó viszont nem nagyon jött le semmivel, vegyszerrel sem lánggal sem. No, majd a csiszoló segít rajta - egyszer.
Legalább kétszer újrafestették, bár néhol még összeszámolni sem sikerült, hány réteg szín volt rajta. A gittet és a szórógittet sohasem sajnálták.
A lemezjavítások célszerűen és költségkímélően történtek, a foltozás ráborítással, csak pontokkal felhegesztve, az egyengetés csak annyira, hogy ne lógjon ki a gittből a púp.
Eredetileg is arany színűként készült és mindig erre a színre fújták. A vezetőülés mögötti falra írt "ORO" felirat szerint a kész karosszériára ráírták, milyen színű lesz.

Első csomagtérfedél

Ez volt a legegyszerűbb, amivel kezdhettem. Lecsiszoltam róla a maradék fetékréteget. Az alapozó felett és az első, gyári festékréteg alatt itt-ott kisebb gittfoltok kerültek elő, amiket lecsiszolva kiderült, hogy gyárilag kisebb horpadások voltak rajta, amiket imígyen eltüntettek. Másutt viszont az alapozó alól kerültek elő rozsdapettyek, anélkül, hogy ott a festék láthatóan megsérült volna (ez is "gyári" lenne?). Az is lehet, hogy alpozófestés után verte meg a jég, és néhol behorpadt, ott gittelték, másutt csak a festék repedt meg kissé, ott meg alatta maradt a rozsdapötty.

Kicsit hullámos, kicsit horpadásos:

A gittelt pöttyök:

A nem gittelt:

Egyébkét ép és egészséges, majd csak festeni kell.

Az "orrlemez"

Ezen a látszólag ép elemen sok horpadás és nagyobb rozsdafolt volt, némelyik elég mély is. Tisztítottam, egyengettem, a mély lyukakat felhegesztettem.

Hátsó csomatérfedél

A hátsó sarkai átrozsdásodtak kívül és belül is, ezért szétfúrtam, illetve -vágóztam (nem peremezve van, hanem ponthegesztve).
A gyárban Giuseppe éppen Giovannit helyettesítette a csomagtérfedél összehegesztésénél és a szorítót nem egészen a szélére csíptette, hanem kicsit beljebb, így aztán a burkolat és a váz is behorpadt. Ám ezt kívülről cinezéssel feltöltötték (nem gittel, mint az első fedélen!).
Ezen felül a már említett létra okozta horpadást és korábbi sérülésekből maradt hullámokat is kiegyengettem. A korrodált részeket kicseréltem.
A váz belső felén van egy kis csap, amire a kitámasztó rugó görgője kerül (lásd Lada motorháztető). Ez valamikor letört és a csomagtér felől, láthatóan visszahegesztettem. Most ezt is rendesen megcsináltam, fonák oldalról, ahogy gyárilag volt.
A felületeket letisztítottam.
A burkolat közepe túl domború volt, nagyon megnyúlt már, ezért azt zsugorítottam. A hegesztők használnak valami gyökölő elektródát, ami egy rézbevonatú szénrúd. Ezt hegesztőtrafóra kötöttem egy fa fogantyút eszkábáltam neki és pontszerűen melegítettem vele a lemezt, majdnem izzásig. Lehűlés után szépen összehúzta a környezetét. Így apródonként a túlzott domborulatot ellapítottam.
A két fél közé felvittem a szükséges ragasztóanyagot, majd összeillesztettem, hegesztettem.

Itt a gyári cinezés:

Ez valszeg nem gyári, hanem a lyukak rezezésével együtt utólagos javítás:

Javítás, tisztítás után:

Összeillesztés előtt:

Motorháztető

Az egyik oldali peremnél jócskán megharapta a rozsda, sőt kiderült, hogy az elsőnél is, ami normál esetben egy gumi záróprofil alatt van, nem is látszik. A szellőzőnyílásokat alulról takaró szegecselt lemezt kivettem.
A lyukas részeket kicseréltem. Néhol kicsit egyengetni kellett.
A hátsó peremnél a két szegecselt elem közé egy extrudált műanyag profilt tettek, hogy hátulról ne lehessen belátni a motortérbe. Ez viszont kissé hátrafelé áll és a csomagtérfedél első széle nyitogatáskor hozzáér, megkarcolódik. Ezen úgy segítettem, hogy a motorháztető hátulján kicsit módosítottam a perem dőlésszögét. Így a helyére illesztett műanyag függőlegesen áll. Remélem beválik.

Mivel matt feketére van festve és összeszegecselés előtt úgyis mindkét elemet célszerű lefesteni, hát nekiláttam. Ezt az elemet teljesen befejeztem, kész, lefestve, akár fel is lehetne szerelni. Viszont nem vagyok teljesen elégedett az eredménnyel, nem elég sima a felület, amire a festéket fújtam és ez látszik. Majd kicserélem a kék autóéval, arra ez tökéletesen megfelel, annak meg nincs még úgy elrozsdásodva a pereme. Csak kissé egyengetni és festeni kell. Remélem az eddigi tapasztalatokkal már szebbre sikerül.

A javításkor készült képeket nem találom, de ha előkerülnek, majd felteszem.

A kész csomagtér- és motorháztető:

Ajtók

Szép nagy falat volt ez a rész.

Elég ramaty állapotban voltak. Korrodáltak, sérültek, javítgatottak. A bal oldali nem eredeti, talán egy későbbi Bertonéhoz való lehet, egy bazi nagy merevítő volt benne (ezt kivettem) és fekete az alapozása.
A váz fenékrészére mindkettőnek egy lemezt ráhegesztettek.
Eredetileg nem terveztem, hogy leveszem a burkolatlemezeket, de aztán beláttam, hogy másként nem megy.
A burkolatokat és a vázakat is sok helyen pótolni, foltozni kellett, a burkolat egyengetése meg külön tortúra. Az alsó huzalvezető görgőket újraperselyeztem.
Sokszor kellett a helyére felszerelni és ellenőrizni az illeszkedést, különösen a váz javításakor.
Beszéljenek a képek.